Magas légszennyezettséggel járó időjárási helyzetek
Címkék: légszennyezés, anticiklon, légszennyezettség, ózon, nitrogén-dioxid, szálló por, hideglégpárna
A téli hónapok alatt, az úgy nevezett hideg légpárnás helyzetek következtében gyakran feldúsulnak a levegőben lévő szennyező anyagok. A legfőbb szennyező anyagok a nitrogén-dioxid, a szálló por és a talajközeli ózon.
A téli hónapok alatt viszonylag gyakran alakul ki úgynevezett hideg légpárnás helyzet a Kárpát-medence térségében. Ilyenkor a medencében megül a hideg levegő, míg a magasban melegebb levegő áramlik a terület fölé. A magas légnyomás mellett gyenge légmozgás, és igen alacsony hőmérséklet a jellemző, amik kedveznek a vastag ködtakaró kialakulásának. Így a talaj fölött néhány száz méterig elhelyezkedő levegő nyugalomba jut, konzerválódik, és feldúsulnak benne az egészségre ártalmas szennyezőanyagok.
Természetesen magas légszennyezettség a nyári hónapok alatt is előfordulhat, amikor tartósan anticiklon, azaz magas nyomású légköri képződmény alakítja hazánk időjárását. A gyenge légmozgás és a csapadékmentes, száraz időjárás ilyenkor is a levegőben lévő szennyezőanyagok feldúsulásához vezet.
A fő légszennyező anyagok a nitrogén-dioxid, a szálló por és az ózon.
A nitrogén-dioxid a földgáz-tüzelés mellett, elsősorban a járművek kipufogógázaiból származik. A fővárosban a nitrogén-dioxid kibocsátás körülbelül 75 százaléka a gépjárművekből ered, az ipari kibocsátás, például erőművek, távfűtés, szolgáltatások, részaránya mintegy 20 százalék, továbbá a fentiekhez képest jóval kisebb arányban, de a lakossági egyedi fűtés kibocsátásaival is számolni kell még.
A szálló por a levegőben előforduló folyékony vagy szilárd halmazállapotú 10 mikrométer alatti részecske-átmérőjű szilárd vagy folyékony halmazállapotú anyagok összessége. Veszélyessége összefüggésben van szemcseméretével, a kisebb részecskék veszélyesebbek az egészségre, mint a nagyobbak. Budapest esetében a szállópor-kibocsátás több mint 75 százaléka is a gépjárműforgalom eredménye. Az ipari kibocsátás részaránya mintegy 10 százalék, továbbá a lakossági egyedi fűtés kibocsátása is gyakorlatilag mintegy 10 százalékot eredményez.
Az ózon két szinten van jelen a légkörben. Az atmoszféra felső rétegeiben természetes módon képződik, ezt hívjuk ózonrétegnek. A talajközeli ózon kellemetlen szagú légszennyező anyag, túlnyomórészt emberi tevékenység következtében jut a levegőbe. A fény hatására létrejövő kémiai folyamatok során keletkezik. Közvetlen kibocsátási forrása nincs, képződéséhez az ózonelőképző anyagok, például az autók kipufogó gázában lévő nitrogén-oxidok, szén-monoxid, illékony szerves anyagok jelenléte, és a kémiai folyamatokhoz energiát adó napsugárzás szükséges. Ezért a talajközeli ózon koncentrációja „a Nap járását követve” a kora délutáni időszakokban éri el maximumát, majd általában jelentősen csökken. A nappali legmagasabb értékek jellemzően a nyári időszakokban magasabbak, mint a téli hónapokban.
